Bnj12's Blog

érzéseid, melyek egykor eszedbe juttatták elmúlnak… szavaid elhalkulnak… csak a lélegzeted súg a füledbe édes szavakat, melyeket régen hallottál már… egy fájó szívdobbanás már csak mi emlékeid felidézi… hosszan bámulsz magad elé és csak egy arcot keresel a semmiben… nem érted mikor… miért… nincs többé… számodra nincs… nem hiszel már semmiben, ed csak a hang mely még mindig füledbe zúg… egy érzés, melyet feledni nem tudsz, nem is akarsz… pedig talán könnyebb lenne… nem vársz már semmit… se jót, se rosszat… EGY vágy hajt belülről a semmibe, ahol csak te lehetsz egyedül… és nem kell többé attól félned, hogy más is megtudhatja miért sírsz… titkod, mely kínoz örökre megtarthatod… és élete a tiéd… minden mi számodra fontos Benned él !

Ez mit itt hagyok neked, miután a múlt eltemet.

Tudom szívedben egy emlék megnyugvást kér,

De mit szíved ád neki: egy csepp vér.

 

S eszembe jut egy emlék, mikor a napfény sugarában

Két szemed csillogot le rám.

Szemeid ragyogása beragyogta a szívem,

S éreztem magamban mindent ami nincsen.

 

Látom, hogy kék az ég és érzem a szelet

De már semmi se olyan jó, mint rég volt veled .

Szorít az idő, bár tudom már elkéstem,

Pár nap van még hátra és meghal bennem minden.

 

Attól, hogy sírok még nem vagyok gyenge

Némán sikolt a fájdalom,

Nincs ki most megvéd, nincs oltalom,

S egy könnycsepp  csordul végig az arcomon,

Jön egy angyal és letörli a bánatom.

A  könnycsepp gyöngyé lesz a tenyerén,

És a Szívemből kicsordul az utolsó csepp vér…

 

                                                               BNJ12™ 2004  II. 3

Csak futom az élet ketrecében a köröm,
míg életemben lassan elfogy minden öröm,
de a sors fegyverrel harcra kényszerít,
csak megyek, míg a bánat belülrol szétszakít,
s tudom, úgysem lesz jobb,hát nem tiltakozom,
én már mindenbe beletörodök, s nem vitatkozom,
mégis van valami, a szívemben egy apró remény,
hogy túlfogom élni, az élet bármilyen kemény,
így én már nem sírok, szív nélkül nevetek,
s nem érdekel, ha a fejemhez vágják, hogy senkit sem szeretek…

Egy oszi hideg este megpróbáltam szavakba önteni,
Mit is érzek, mi is vagy Te nekem.
De a tollam hamar fel kell emelnem, mert amit érzek,
Szavakba önteni nem lehet.
Mindig mikor látlak, szívem nagyon erosen kalapál,
Látni azt a tündéri mosolyt, ami csak nekem ragyog.

A szemedbe nézni, megnyugtató érzés,
Mintha a tengerparton állnék, és nézném a habokat,
Ahogy a lábaim elott mossák a partot.
Én magamban csak úgy hívom "Mély kék",
Elveszni benne újra és újra ez minden vágyam.

Csak ülök és nézek ki az ablakon,
Nézem a csillagokat fent az égen,
Köztük ragyog gyönyöru arcod minden vonása,
A kis Göncöl után arcod formája,
Minden éjjel, csak téged látlak, és várlak.

Talán egy szép nap majd veled alszom el,
Ahogy a karomra hajtod fejed,
S a szemeid ringatnak mély álomba,
S Reggel csókoddal ébredek számon.
Ez minden álmom!

Bár nem látom az utat ami hozzád vezet,
Nem is hív a hang ami azt mondja "Szeretlek kedvesem",
Csak a remény az mi velem maradt,
Egyszer talán itt leszel, s az álmomból lesz a valóság….!!!

 

Rohanó évek söpörnek végig
poros ciőom ajtajában levetközöm
a hátrahagyott emlékek sokaságát.
Elrohant minden, ami fontosan
kopogtatott rothadó fakapumon.

lassan csoszogtam, a kulcs nem
mindig nyitotta, elszaladt a vendég.
Vállamat nyomasztják az elszáguldott
képek, ezrei törik meg a csendet
s tépik fel sajgó szívemet…

Ha ott lesz a csillag fenn az égen

S benne lesz minden reményed
S mikor már az hinnéd, hogy kialszik a fénye
S a szerelemnek már látod semmi értelme

Csak akkor tudod igazán mi az hogy élet
Mikor már a szerelmed csupán fény lett
Sóhajod a földről fel száll és örök lesz
De nem a hiánya az amibe most már bele is törődhetsz

Ahogy a sötét belepi a szobádat mikor az egyik sort a másik alá veted
S talán a szép emlékek lesznek azok ami még a szíved nevet
de végét ér hamar mert kellesz már egy újnak
Egy olyan lénynek aki attól lesz boldog ha hozzád bújhat

S nem nézi ő, hogy ki voltál csak azt ki leszel mellett
S azt fogod kérdezni, hogy a sok fájdalom az életedbe kellet-e?
S a válasz akármennyire fáj, akár mennyire rossz
Soha nem fogja elmondani, hogy mit miért okoz

Csak attól lesz szép ahogy az lettél aki vagy
S az érző szív ettől lesz boldog, ettől az érzéstől amit tőled kap!!

Ne bánkódj azon, mit nem tettél meg,
Hisz az időt visszafordítani nem lehet,
Minden nap a mának élj,
S ne gondolkodj a jövőn még,
Álmodozni jó dolgog, tudom,
De élni még jobb, s az élet nem álom,
Valóság, miben van bánat,s bú,
Miben lehetsz boldog, s szomorú,
De ne gondolkodj soha a múlton,
A mának élj, ne járj rossz úton,
Ha megtaláltad az utat, mely tiszta,
Onnan soha ne fordulj vissza!
Menny egyenesen, mindig csak tovább,
S soha ne térj a rossz útra rá!!!

azt hiszem, elmegyek győzködtem
magammal mint jégcsapot elhagyó vízgyöngy
elégedetlen múltjával mely csupa göröngy
és rideg ahogy megdermedt mint mögöttem
minden miből most vagyok

az elszakadás töredék villanásában
feledi a testet mely álmait
korábban csobogva éltette és vágyait
követve boldog kábulásában
nem látja hogy’ ragyog

csak azt felejtettem el mint a csepp is ott fent,
hogy az elválás zuhanást jelent
s már közel a lent

"csak azt feledtem én mint a csepp is ott fent,
ha leválik zuhan,
s már közel a lent"